referencement de site - streaming person of interest - voyance par téléphone

A BIBLIA ELEJE - Jacob Böhme A TUDÁS KÖNYVE

Típus: Jacob Böhme
Elérhetőség: Raktáron
Ár:
0Ft

A BIBLIA ELEJE - Jacob Böhme A TUDÁS KÖNYVE

Forditotta: KISFALUDY GYÖRGY

Jacob Böhme próféta ÉGI ÉS FÖLDI MISZTÉRIUMRÓL címen Isztray Botond fordításában megjelent kivonatolt műveinek filozófiai értelmezése és a modern fizika szemléletére való átültetése.

»AZ ÓKORI FILOZÓFIA KULCSAI A KÖZÉPKORBÓL«

AZ EGYSZERESEN KÓDOLT SZENTÍRÁS SZÖVEGÉRTELMEZÉSE

 

Voltak-e repülőgépek a Földön ókori Indiában? Miért, hogyan, és kik építették a ma is utánozhatatlan piramisokat? Voltak-e űrutazók, UFO-k a 16.-17. század fordulóján? Érthette-e valaki ebben a sötét középkori időben a Földön az atomok mikrostruktúráit, és az anyag duális szerkezetét? Ismerhette-e valaki a gravitációs hullámokat, a tér szerkezetét, a hiperterek titkait? Ráérezhet-e erre valaki csak úgy?

Kedves Olvasó!

Itt egy nem mindennapi bizonyítékot tart a kezében. Olvassa el figyelemmel. Nem ígérünk könnyű olvasmányt, de amennyiben kíváncsi a misztikus irodalom megfejtési kulcsaira, és szereti a fantasztikus, rejtélyes feladványokat, úgy itt, ebben az publikációban igazi csemegére találhat! Ez a könyv kutató, a nyughatatlan elméjű embereknek íródott. Jacob Böhme vargamester „égi forrásból” merített értelmetlennek tűnő filozófiája és nukleáris fizikája csak attól „érthetetlen”, hogy eddig kevés volt hozzá a tudásunk?! Böhme mester azt írja, hogy neki ezt Jézus tanította. Én ezt elhiszem neki. Az általa leírtak olyan szférákba vezetnek, ahol még ma sem tartunk. Én mégis kísérletet tettem a "misztikus" szövegek megfejtésére. Amit leírtam nem dogma, hanem egy lehetséges megfejtés. Még sok munkát igényelne egy igazán igényes megfejtés megalkotása. Az itt mutatott megfejtések csak száz oldalnyi anyagot jelentenek a próféta többezer oldalas munkájából. A szövegek redundánsak, hogy a szövegtorzulást elfogadható mértékre csökkentsék. Ez azt jelenti, hogy egy-egy dologra sok szemszögből világítanak rá az égi mesterek. A titok maga a gnózis. Isten legnagyobb titka.

FOLYTATÁS

A HUNOK IGAZ TÖRTÉNELME

 

EZEK ISTEN IGÉI

»AVAGY«

»AZ ISTENI LÉT«

»HÁROM PRINCÍPIUMÁNAK LEÍRÁSA«

A SZERZŐ ELŐSZAVA A KERESZTÉNYI, ISTENSZERETŐ OLVASÓHOZ

»1.« Az ember születésétől kezdve, e világi idejének egész futása során nem törekedhet hasznosabbra és szükségesebbre, mint hogy önmagát helyesen megismerje; 1.Mi ő? Honnan vagy kitől van? 3. Mi célból teremtetett? és 4. Mi a hivatása? Komoly szemlélődés közben már kezdettől úgy találja, hogy az összes teremtménnyel együtt Istentől származik. Másodszorra pedig úgy találja, hogy a teremtmények közül ő a legnemesebb teremtmény. Ebből azután arra a harmadik felismerésre juthat, hogy Isten jóindulattal van iránta, mert e világ teremtményeinek urává tette, és ellentétben a többi teremtménnyel, értelemmel, ésszel és tudattal ajándékozta meg, s legfőképpen beszéddel, azért, hogy mindent, ami csak hangzik, mozdul, mozog, él és növekszik, megkülönböztethessen, és minden egyes erényt, tevékenységet és származást megítélhessen, és kezébe adta mindezt, hogy értelmével és eszével megzabolázhassa, és akarata szerint tegyen velük, ahogy neki tetszik.

Magyarázatainkat, benyomásainkat, érzéseinket mostantól ezzel a kék forrásjellel kezdjük. A nagy kezdőszámok az eredetiek. Jacob Böhme bevezetőjében az alapvető emberi tulajdonságra: a kíváncsiságra, és annak szükségességére és hasznosságára utal. A gondolkodás egy szinten elér egy határt, amikor a kutató elme érdeklődése a mikro és a makrokozmosz titkainak megértése és feltárása irányába fordul, és szinte belső kényszerként jelenik meg a pontos tudás igénye. A természetet ésszel kellett volna kormányoznunk, amely hibánkra csak manapság derül igazán fény, 350 év múlva. A természet leigázását hirdettük, de a természet erői sok nagyságrenddel nagyobbak annál, mint amit az ember (különösen a középkori ember) valaha is kezelni tudott. A mű az 1600-as évek elején íródott, egy nagyon fanatikus vallási közegben, ahol a dogmáktól való legkisebb eltérés vagy akár betűnyi változtatás a szó szoros értelmében életveszélyes dolog volt. Jacob Böhmét is sok támadás érte műveiért, de bizonyos "felvilágosult" körökben így is népszerűek voltak. A szöveget talán éppen a kódolt, nyakatekerten megfogalmazott szöveg érthetetlensége védte meg. Nem tartom valószínűnek azt, hogy tanait értették is, hiszen ő maga sem értette az egészet. Ez ugye nagyon furcsa. Pedig maga Jacob Böhme mondta, hogy mindezt Isten sugalmazta neki, és ebből ő sem ért túl sokat, csak kényszeresen leírta. Feltett kérdéseire máig is keressük a választ.

»2.« S még ennél is magasabb és nagyobb megismerést adott Isten az embernek, hogy képes a dolgok szívébe nézni, milyen esszencia, erő és tulajdonság lakozik is bennük, a teremtményekben, a földben, kövekben, fákban, füvekben, az összes mozgó és mozdulatlan dolgokban egyaránt, úgyszintén a csillagokban és az elemekben; és képes felismerni, hogy melyek ezek a lények és melyek ezek az erők, és miként van jelen ebben az erőben minden természetes érzékenység, növekedés, szaporodás és elevenség.

Ez a pont azt mondja, hogy az emberek (humanoidok) eljutottak a megismerés csúcsára, ahonnan már nemigen lehet tovább, feljebb jutni. Belenéztek a makro és a mikrokozmosz legbelsőbb titkaiba, a dolgok szívébe, és megértették a tér-energia összefüggésrendszert, és annak információelméleti vonzatait. (De kik lehettek ezek, hiszen ezt ma sem értjük?!) A morphogenetikai tér egymásba ágyazott jellegére utal, azokra az erőkre amik mindenben jelen vannak. Minden mindenben csak úgy lehet jelen, ha az anyag és az energia valamiféle hullámjelenséggel egzisztál, (gravitációs hullám) és ez akár a végtelenbe is elviszi a hírét minden (bármilyen bonyolult) energia vagy anyagi struktúrának is, hiszen ezeknek az egyszerű léte okozza a hullámok létrejöttét, és ennek a létinformációnak - mozgásának, és minden elmozdulásának - szubatomi strukturáltságú terjedését váltják ki, az információ strukturáltság legfelsőbb szintjén. Ebben természetesen benne vannak a kövek vagy az élő szervezetek egyaránt, a közeliek vagy a fényévekre lévők is, hiszen ez nem sugárzás, hanem a tér különleges megnyilvánulása, amely "n" forrásból "n" forrást perturbál (háborgat) térréteg hullámaival. Ez tartja mozgásban az egész Univerzum minden atomját. Itt az energia különböző esszenciális megnyilvánulásának határozzák meg.***

»3.« Ezenfelül Isten az értelmet és legmagasabb érzékenységet adta neki, hogy képes Istennek, teremtőjének megismerésére, arra, hogy ki és mi ő, s miként és hol van? miből teremtetett és származik az ember? és az örök, teremtetlen, végtelen Istennek miként képe, léte, tulajdona és gyermeke; hogyan teremtetett az isteni lényegből, akiben Isten léte és birtoka van, akiben Isten szelleme él és kormányoz, s akit Isten szíveként és lényegeként szívből szeret, s akinek kedvéért ezt a világot az összes teremtménnyel teremtette; melyek az ember értelme és uralkodása nélkül javarészt nem élhetnének ilyen minőséggel. (...)

Egyedül az ember (a nem állati elme) képes a megismerés ilyen szintjére eljutni, és felfogni a természet egészét. Szerepe nem korlátozódik a létre, és a morphogenetikai tér információs halmazát minőségileg is tanítja, hiszen kombinatív készsége új és új felfedezésekkel gazdagíja azt a megismerés legfelső szintjén. Ettől javul a tér információtartalmának minősége, (amit ez a tér meg is őriz). Ezt a qualitatív minőségváltoztatást ugyan minden élő okozza, de az ember léte összehasonlíthatatlanul magasabb qualitásokkal ruházza fel a morphogenetikai tér (R.Shaldake ^) entitását. Az ilyen színvonalú gondolati emisszióra (az eddig megismert dolgok közül) csak egy emberi értelemmel bíró lény képes és alkalmas.***

4,5,6,7,8,9,10,11,12 pont hiányzik a fordításból.

»13.« Mivel pedig az ember tudja, hogy kettős ember, jóban és gonoszban részes, hogy minden az ő tulajdona, s ő ugyanaz az egy ember, aki egyszersmind jó és rossz, s ezért jutalmát mindkettőtől várhatja, mert ahová a lelke ebben az életben törekszik halálával, lelke oda nyomban meg is érkezik; és itt végzett munkája alapján, az utolsó napon, erővel feltámad, és örökké él, és megdicsőül, ugyanaz örök tápláléka és kínja lesz: ezért az ember legfőbb érdeke, hogy önmagát megismerje, mineműségét, amiből jó és rossz ösztönei fakadnak, azt, hogy a jó és a rossz benne miként tulajdon sajátja, s valójában honnan is származik minden jó és minden rossz, mi az eredete, mitől és mi által került a gonosz ördögbe és az emberbe, s az összes teremtménybe. Minthogy az ördög egykoron szent angyal volt, és az ember is jónak teremtetett; ## mégis, minden teremtményben találni ebből a kedvetlenségből, amitől marják, verik, taszítják, összehúzzák és gyűlölik egymást, és minden teremtményben ellenakarat van, és semelyik test sem egy önmagával, ahogy ez nem csupán az élő teremtményekben, hanem a csillagokban, elemekben, földben, kövekben, fémekben, lombokban, füvekben és fákban is látható. Mindenben méreg és gonoszság van, és ennek így is kell lennie: különben nem lenne élet, sem mozgékonyság, nem lenne szín, erény, nehézség és könnyűség vagy egyéb érzékelhetőség sem, hanem minden semmi lenne.

Az eredeti szövegbe tett ## jelig morális és teológiai eszmefuttatást találunk, és az ilyen részletek váltják ki a logikai elrejtőzést a mű szövegének egészében, és a hasonló filozófiai munkákban. A szerző egy pszichológiai, morális, és teológiai szintet kever kozmogóniai mondanivalójához, így zavarva meg a dogmatikusokat, (hogy így is, úgy is lehessen érteni a szöveg tartalmát) és ebben rejt el egy mérhetetlenül pontos nukleáris fizikát és kozmogóniát. A vallási töltetű meghatározások is gyakran kettős értelműek, ez talán még félrevezetőbb. De egyúttal elmond egy logikát is, az antropozófia nem földi logikáját. A lélek útját. Rámutat arra, hogy a nagyobb és nem földi tudás birtokában mit is értenek Ők teremtés alatt. A ## jel után felszínre bukkan az univerzalista logika. Minden testben (teremtményben ellenakarat van. Ez nem emberi akarat, hanem balos (más filozófiákban női) tércsavarodás a teremtő időtér jobbos (férfi) csavarodású teréhez képest. Majd ez lesz a részecskék felszínének (megfoghatóságának) az oka, mert ez hozza majd létre az időtükrökből, időellentmondásokból álló virtuális megfoghatóságot okozó felszíneket. (Ez persze csak a megfoghatóság látszata.) Ezeknek interakcióira céloz, hogy marják, verik, taszítják, összehúzzák egymást, vagyis ott lökdösődnek az atommagokban. (Kölcsönhatások:ötödik erő!) Az, hogy az ellenakarat nélkül minden semmi volna, így már sokkal logikusabb, hiszen így nem volna anyagi részecske, megfoghatóság és ennek folyományaként anyag - és Univerzum - sem! Újra olvashatjuk, hogy minden mindenben benne van, vagyis minden mindennek a létalapja. Anyag nélkül nem lenne szín,(mert mi sugározná, és verné vissza a fényt? A fény alapvetően sztochasztikusan fehér színét az atomok tették színessé), megfoghatóság, nehézség, vagy könnyűség... Vagyis az ellenakaratnak nevezett valami az anyag megfoghatóságának és érzékelhetőségének, de a tömeg (súly) jelenségének az oka is! Enélkül minden semmi, vagyis megfoghatatlan és érzékelhetetlen; transzcendens jellegű lenne. Üres, anyagtalan téridő. Azért majd az is sokkal komplikáltabb lesz, mint amit arról ma tanítunk... ***

»14.« Ebben a mély szemlélődésben úgy találjuk, hogy mindez magától Istentől származik, mindez Isten saját lénye, vagyis Isten maga, és önmagát ily módon magából teremtette; és a rossz a formáláshoz, és a mozgékonysághoz tartozik, a jó pedig a szeretethez, a szigorúság vagy ellenakarat pedig az örömhöz. Ha a teremtmény Isten fényében van, akkor a harag vagy az ellenakarat hozza létre a fölemelkedő, örök örömöt; de amikor Isten fénye kialszik, akkor gyötrelmes kín és pokoli tűz.

Itt szűkszavú összefoglalót kapunk az ok okozati összefüggésekről: A téridőt - Mindenhatót - mint önmagának okát és folyamatos okozatát ismerhetjük meg. Hogy mit is takarhat ez, arra később részletesen visszatérünk. A rossz (vagyis az ellenkező forgás) a mozgékonysághoz és a formáláshoz tartozik, vagyis a keletkezés és az anyaggá válás útja, a jó a szeretethez (ezt főképpen Istenhez köti a szöveg) - a speciális hatforráshelyű félspinű tér minden további teremtéshez szükséges voltát takarják a kifejezések; ez a kegyelem és az öröm. Ez a láthatatlan fény, ami mindent megtart a teremtésben. Az a szimmetriarobbanás ami a részecskéket folyamatosan fenntartja és kelti, csak ilyenben maradhat fenn, egyben ez a tér az oka annak is, hogy ellenkező forgású terek is létrejönnek a részecske keletkezése során, és ebből keletkezik az állandó felemelkedő öröm, a korpuszkula több rétegben generálódó felszíne. A mindent fenntartó tér - rejtett fény - fizikai elhagyásával, esetleges megszűnésével értelmét veszíti az anyagi részecskék eddig egyensúlyi szimmetriarendszere, és ezek egyszerűen tachionokra hullanak szét. (Brahma éjszakája és nappala). De egy kis bátorsággal arra is gondolhatunk, hogy amennyiben elhagyjuk a teret űrhajónkkal, úgy fel kell készülnünk a hipertérben (nemtér-nemidőben; a tisztítótűzben) ránk leselkedő (megváltozott) körülményekre ! ***

»15.« A három isteni princípiumot szeretném itt leírni a maguk valóságában; bennük azután majd magyarázatát lelni majd mindennek, annak is, hogy mi Isten, mi a természet, és mik a teremtmények; mi Isten szeretete és szelídsége; mi Isten örvénye és akarata; mi az ördög és mi az Isten haragja: összefoglalva, mi az öröm és fájdalom, és mindez hogyan kezdődik és van örökké. (...)

A princípium kiindulási valami, de itt semmi esetre sem anyag! Meg fogjuk érteni mit takar az Isten kifejezés, és mit is ért a mű teremtmények alatt. (A kettős értelmezhetőség szintén félrevezető lehet!). Isten örvénye a csavarodott fél spinű teret (topográfiailag a dinamikus örvényteret!) takarja. Az ördög szintén másodlagos princípium, (tehát nem valami szőrős patás mesealak!) Ezek a teremtés "alkatrészei". A források és az általuk keltett jobbos és balos örvényterek. Itt már felismerhető a sokkal később, Einstein által leírt relativitás-elmélet minden lényeges eleme, csak a fizikából nagyvonalúan kifelejtett dinamikus idő (dimenzióforrásokra is ki van terjesztve, az álló forrás a Víz (Minkovszki ^), a saját terjedési sebességét (a fénysebességet?) átlépő forrás pedig a Tűz, a tachion keltője. ***

»17.« Ezért az ember számára a világban, mialatt nyomorult, romlott húsházában nagy veszedelemben él, semmi sem szükségesebb, minthogy önmagát helyesen megismerje. Ha pedig magát helyesen ismeri, akkor ismeri Istent is, teremtőjét, és az összes teremtményt; és ismeri Isten iránta való érzületét. És ez a megismerés nekem a legdrágább mindazok közül, melyekre valaha rátaláltam. (...)

Ha az ember magát megismeri, - teljes mélységében! - ez azt is jelenti, hogy megismeri az őt alapvetően felépítő részecskéket és az ezeket építő lényegi struktúrákat is, ami az anyag valódi szerkezetének működési elvein át elvezeti őt arra, hogy a fenntartó teret is megismerje. Vagyis az emberben is megtalálhatók mindazon dolgok, amik olyan mértékben összekapcsolják az Univerzum egészével, hogy ettől még gondolatilag sem lehet szeparált individum. Ha logikailag a téridő bármely pontjában ott kell lennie az egész kavargó Univerzum minden atomja által keltett létezési hullámtereknek, ezen terjedő modulációban minden információjának is; akkor mindenhol ott az EGÉSZ. Ez a beszélő fény ősi értelme. Innen a szavunk; MINDEGY. Ezért tanítják a keleti filozófiák, hogy; minden Egy. Legyőzni a szellemi sötétséget! Csak ez lehet az ember célja! Felismerni és megérteni a világot kormányzó nagy törvényeket. Ez a megismerés az alap, a szeretet, a tudás és az intelligencia; legdrágább, az ember magasztos célja. ***

STARTLAPelőző lapKÖVETKEZŐ

 

 

A SZERZŐ ELŐSZAVA

Egy furcsa, de vadonatúj világba kívánom elvezetni a Kedves Olvasót. Amennyiben úgy érzi, hogy elegendő kalandvágy és harci szellem lakozik Önben, úgy olvassa el ezt a kis könyvet! Ennek megértéséhez nem elegendő a lusta észjárás és az elkényelmesedett logika, hiszen itt a 16. század olyan misztikus irodalmával találja magát szemben a nekibátorodott érdeklődő, ami előtt a szerző saját korának tudós elméi és a mai kor kutatói is értetlenül álltak. A szerzőség itt Jacob Böhmét jelöli, aki a XVI. század elején 1620-tól 1634-ig írási kényszer alatt (?) megírt KILENC vaskos filozófiai - kozmogóniai - metafizikai ihletettségű munkát, amelyben körülbelül 3500 oldalon lényegében EGY dolgot ír le: Az Univerzumot. Mi ebben az új? - kérdezhetné a Kedves Olvasó, hiszen az emberiség egész történelme telis-tele van hasonló filozófiai, vagy filozofálgató írásokkal, mivel az ember mindig is kényszert érzett arra, hogy megkísérelje megmagyarázni az őt körülvevő titokzatos világot. Aki pedig arra vetemedett, hogy elolvassa J. Böhme vargamester munkáit, az magára vessen, hiszen abban annyi sötét sületlenség van összehordva, hogy beleszédül az olvasók feje! A suszter maradjon a kaptafánál! Én magam is így voltam ezzel, amikor először olvasni kezdtem a szöveget, mivel egy nem mindennapi fejtörővel találtam szemben magamat. Úgy tíz oldal után le is tettem (vagyis az igazat megvallva sarokba vágtam a könyvet, pedig különben megbecsülöm a könyveimet, és vigyázok rájuk), majd másnap; mégsem hagyott nyugodni a vadászösztönöm. Valami azt súgta, hogy ennyi sületlenséget nem lehet ok nélkül összeírni! Elolvastam a fordító utószavát, és ez azután végleg szöget ütött a fejembe! Böhme mester életrajzában olyan felettébb furcsa, mesébe illő részleteket találtam, ami már nem kerülhette el a figyelmemet. Színtiszta sci-fi! Saját elbeszélése szerint csodálatos égi országban járt, ahol hét nap-hét éjjel tanították. A fiatal sziléziai cipészlegény ezután gyakran került "transzba", látomásos állapotba, és furcsa mélységű kijelentésekkel kezdte bombázni meglepett környezetét. De kérem! Ilyenekkel van tele a diliház! Hallucinálnak, hangokat hallanak a csendben, vagy egereket és békákat látnak a rácsos ágyuk körül futkározni. Egy normális ember miért nem lát ilyen látomásokat?! Csodák, égi ország, látomások és dilis képzelgések: ennyi az egész!

Elolvastam a könyvet! Első olvasásra furcsa volt, a másodikra már gyanús, harmadikra már össze-vissza firkáltam a szövegkiemelőimmel; azután felfogtam. A borzalmas, sötét, idétlen középkori szöveg mögött egy hibátlan logikájú rejtvény bujkál, ami pontosan azt a logikai világképet rejti, amit magam is kieszeltem már, és le is írtam; A teremtés üzenete c. könyvemben! (Csak ez sokkal jobb az én munkámnál!) Rájöttem, hogy ez a könyv nekem íródott, hiszen ezt egy olyan olvasó soha fel nem foghatja, aki nem ismeri az időrendszerek törvényszerűségeit, az időfizika sokdimenziós dinamikus geometriáját. Ezt én akkor már tíz éve kutattam. Aki írta, tudta azt, hogy ezt a rejtvényt csak az fogja majd megérteni, akinek ez már valamilyen szinten a birtokában van! Ez egy kódolt üzenet - nekem - (vagy annak; aki ugyanoda eljut, ahova én is). Milyen fatális mozdulat volt a programozó-mérnök barátom, Kása Zsolt részéről, hogy a könyvesboltban az én kosaramba is beledobta az általa észrevett könyvet! Fatális, sorsszerű, de bizonyosan nem véletlen. Ezt a későbbi események egyértelműen jelezték. Három ilyen fura könyvem közül kettőt vettünk ekkor. A másik kettő, a Zohar, a Ragyogás könyvének (Kaballah) kivonata, a harmadik a Titkos Tanítások (Upanisadok). Ezek együtt kellettek a megoldáshoz! Két válogatásnak megkerestem a fordítóját is. A szokásos fordítói díj kétszeresét ajánlottam esetleg kimaradt részekért, vagy újabb részletek lefordításáért. Úgy néztek rám mint egy Marslakóra! Megmagyarázhatatlan félelem rezgett a hangjukban. Egy sort sem fordítanak tovább semmi pénzért sem! Nem és nem! - válaszolták riadtan. A félelmük nagyon mélyről jött. A tudatalatti legmélyéről... Egyenlőre tehát ennyivel kell beérnem! Hát akkor rajta, kezdődjék a munka!

A kis Böhme könyvecske, (ami: "Égi és földi misztériumról" címmel jelent meg a Helikon kiadónál), "dekorációs" munkám folyamán egyre színesebbé vált, - mint minden ilyen könyvem, amit munkapéldánynak használok - és ez azt mutatta, hogy mi az amit már értek. Újra és újra elolvastam a könyv utószavában azt a részt, hogy "Nem a magam dicsőségére beszélek, aki magam semmi vagyok, Isten bennem minden, hanem hogy más is kedvet kapjon a keresésre, keressen és találjon is. S jóllehet én ekképp nem is kerestem, nem is értettem, nem is tudtam mindebből semmit sem; egyedül Jézus Krisztus kedves szívét kerestem, hogy elrejtőzzem benne Isten bősz haragja és a gonosz Ellen, az ördög elől: így mégis több lett kinyilvánítva számomra, mint amennyit értettem és kerestem, és ebből írtam..." Ekkor már úgy nagyjából értettem a rejtvényt, és az őrületesen bonyolult, nyakatekert szövegben sehol sem találtam logikai hibákat! Ahol mégis gyanús volt, ott Böhme mester is logikai hibajelzést adott; ezt én nem értem, érthetetlen, felfoghatatlan, stb... A könyvek (mert itt most három könyv kivonatait és ezeknek a magyarról - magyarra, vagyis a mai kor nyelvére és terminológiára át vagy lefordított változatát tartja a kezében az Olvasó) pontosan azt mondják el nekünk - egy avítt XVII századi nyelvezeten - ami a mai gondolkodásunkból hiányzik; a természet alapjait, méghozzá olyan hihetetlen mélységekig, ahol még mai tudományunk élvonala sem tart. Mindez nem azzal a hányaveti lazasággal van levezetve, mint ahogy a mai kor "nyugati" filozófiája operál, hiszen az a "biztonság kedvéért" semmi lényegesre sem ad kielégítő magyarázatot. Itt egy igényes filozófiai tanítást olvashatunk, ami csak az idő fizikai logikájában, és sokdimenziós dinamikus geometriában (!) nyer értelemet, és az isteni szerző (az eredeti) ezen az úton igyekszik velünk megláttatni az igazán lényegeset. Maga a gondolatmenet a relativitás-elmélet alapgondolatát egyértelműen hordozza, de sokkal mélyebb rétegekig hatol, mint századunk nagy gondolkodója, Albert Einstein. Böhme mester részletesen leírja, hogy mi az IDŐ, mi a TACHION, miként jön létre a TÉR a KÁOSZ alapelemeiből és törvényeiből, mi az ENERGIA, milyen a FOTÍNÓ; a fény, és az anyagi részecskesorozat; NEUTRÍNÓK, NEUTRON, LÉLEK mikrostruktúrája, és megtudhatjuk; hogy mindez hogyan születik, keletkezik.

Igen, bármilyen képtelenségnek hat, a "vargamester" részletesen taglalja a nukleáris fizikát, a neutron keletkezési, működési és fennmaradási alapelvét, sőt a belső szerkezetét is. Az általa leírt tér, energia, és anyagi részecske duális, részecske és hullám! Ennek a finom részleteit is körültekintő alapossággal ismerhette vele a sugalmazó, mert ezt egy cipész egészen bizonyosan nem találhatta ki a kaptafája mellett! Mellékesen leírja a gravitációs hullámokat, a növényi memóriák alapelvét és az emberi agy alapelveit is. Mohács után 100 évvel! Minden Kedves Olvasómnak meleg szívvel ajánlom a könyvet - akár materialista, akár Istenhívő - mert itt mindenképpen gondolkodóba fog esni. Ne adja fel könnyen, mert ha eljut ennek a logikának (világképnek) a megértéséig, akkor ez bizonyosan előbbre fogja lendíteni a mindennapi munkájában is, miután ebben a logikában az is természetes és magától értetődő, amit a mai kor filozófusai elkentek, vagy elsinkófáltak.

Isten és az ördögök, angyalok és bibliai hasonlatok. Elsőre elriasztó egy mai gondolkodású - különösen egy materialista szemléletű - tudós számára. CSAK KELLŐ ELMÉLYÜLÉS UTÁN VÁLIK NYILVÁNVALÓVÁ a gondolatok belső rendje, logikája és valódi szépsége. Böhme azt írta, hogy az Isten azért jelölte ki őt erre a feladatra, hogy egyértelműen lehessen érzékelni, hogy mindez égi eredetű tanítás. Böhme próféta könyvei mindig ugyanarról szólnak, de mindig más szemszögből megvilágítva a lényeget. Sokféle megközelítéssel valamennyi a TEREMTÉS KÖNYVE valamikori tudásanyagát adja át. Gyanús, hogy ez az az anyag, ami "elveszett" a BIBLIA elejéről, és amelynek csak egészen kis töredéke maradt ránk az évezredek viharain át. Mózes első könyve már a barionfraktált írhatja le, és ezért a KÖNYV eleje csak összefoglaló utalásokkal indul, amelyek értelmét az előző könyvek adhatták meg. Ezek, az itt feltárt szövegek lehettek azok, a GENEZIS KÖNYVEI, amelyek a Dzyan pálmaleveleken is kivonatoltan ránkmaradtak. Ezek az ősi iratok magyarul is megjelentek, és teljesen azonos logikai jegyeket mutatnak az itt bemutatott munkákkal. Ugyanígy megtalálható Magyarországon is, hiszen ugyanezt a tudást hordozzák templomaink díszei, népmeséink, népművészeti motívumaink, de még ősi eredetű táncaink, vagy mondókáink is. Rovásírásunk véletlenül kitalált jelei cseppet sem a véletlen művei, hiszen a teremtés fázisait hordozzák, amelyben az Isten nem valami kockajátékos, hanem pontosan meghatározható törvények mentén cselekszik. Ezeket a titkokat felejtettük el, és ezért lett a tudásból hit. A kereszténység szentkönyvei is kódoltak, de a sok fordítás teljesen háttérbe szorította az eredeti KÖNYV hét rétegben írt tudásbázisát. Így borultunk arcra a fizikakönyv előtt, amit ősapáink bölcs előrelátással rengeteg (a mai számítástechnika módszereit használó) védelmi módszerrel védtek meg az avatatlan belepiszkálástól. Nagyon valószínűnek tartom azt, hogy az eredeti, többnyire arámi nyelven íródott szövegek korszerű hibajavító módszerekkel kiegészíthetők és teljesen helyreállíthatók lesznek. Ezen már sokan dolgoznak. Mi most egy másik úton indultunk el, ahol szintén kódoltan, de egy másmilyen logikában kódoltan találtunk rá a Genezis Könyvének több formában is leírt változataira, és amelynek kódrendszerét részben már sikerült is megfejtenünk. A gipsz és pléhfétisben utazó hívők talán megbotránkoznak azon, hogy az Isten egy pont, egy sokdimenziós pont, de ha ismernék a teológia eredeti tanításait erről, akkor nem háborognának. Ott is pont. Az ember a saját - végsőkig egyszerűsítő - gondolatmenetéhez akarja lerángatni az Istent, vagy végletesen misztifikálja azt. Ezért nyirbálták meg Isten ősi tanításait, ezért akarják megérteni a gyermeteg pasztorálnak ható szövegeket eredeti, felszíni jelentésük szerint. A profanizált szent szövegek egészen mást takarnak. Takarnak, mert szövegeik mindig rejtettek voltak a féltudással bíróknak. Itt arra derül fény, amire évezredek óta kíváncsi az emberiség. Isten valódi létére. Az ember az Istent saját képére igyekezett átformálni. Addig egyszerűsítette a tanításait, ameddig úgy nem érezte: Értem!! Ettől lett totálisan érthetetlen. Az ollózásokkal, az egyszerűsítésekkel érthetetlenné és megfejthetetlenné vált a tudást, az Univerzális tudást átörökítő isteni tanítás így maradt a birkaterelés, a vándorlás, a kegyetlen gyermekirtás, gyűlölet és a pusztítás rémes történelemkönyve. A dezintegráció mestere így vitte jégre az emberiséget. A mai tudományunk az analízis bűvöletében boncolgatja a megtapasztalt fenoméneket és a szintézishez legfeljebb a kémia területén jutott el. Az itt megmutatott felismerések talán elindítják majd azt a gondolati szintézist is, amelyben a hiszekegyet a tudokegy bizonyosságába vezethetjük vissza, ahol nem hiszünk az Istenben, hanem teljes bizonyossággal tudjuk működését a magából megalkotott természet csodálatos világában.

A tudás csúcsaira sokféle út vezet. Senkit se riasszanak vissza a teológiai ihletésű terminológiát használó szövegek, hiszen e láthatóan földön-kívüli eredetű tanítások az inkvizíció és a máglyák korában íródtak. Kevesebb is elég volt, hogy valakiből élve odaégetett grillcsirkét csináljanak! Böhme megúszta ezt, mert ő ágyban, párnák közt végezte, de két moszkvai hívét még megégették, akkor, amikor már ez Oroszországban vagy száz éve kiment a divatból. Érdekes, hogy akkor is csak az ott tartózkodó moszkvai német követek unszolására és diplomáciai nyomására... Az itt leírt világkép koherens az ókori filozófiákkal és a Föld régi mondáival és Szentkönyveivel - de nem bizonygat semmit - hanem tudja!

Az általam hozzáírt (közéírt) értelmezés (-tól ***-ig) tele lesz ismétlésekkel és logikai bakugrásokkal is, de erre mindig ott van szükség, ahol alkalmazzuk. Értelmileg megváltozna a mondanivalónk funkcionális struktúrája, ha itt-ott nem ismételnénk el egy hasonló, de logikailag mindig új lépcsőfokot is teremtő gondolatot, vagy nem előlegeznénk meg egy oda még nem igen illő magyarázatot. A tautológia szándékos! (A fordítások ellensúlyozása miatt is). Gyakran olyan dolgokra is magyarázatot adok, ami a változatlan böhmei szövegben itt, vagy egyéb helyen sem szerepel, de máshol (más rejtett szövegekben), vagy a modern fizikában ismeretes. Ahol az erről szóló tudományos ismeretek hiányoznak, ott az időfizikai kutatási - filozófiai tapasztalatommal egészítettem ki azt. Kié a gondolat? Nem tudom! Talán az enyém, de az is meglehet, hogy az én üres fejembe is beletöltötték egy csodálatos égi országban. A tudás értéke csak növekszik azzal, ha azt minél több embernek átadjuk. Csak a félművelt diktátorok hiszik azt, hogy a tudás (különösen a jóra irányuló tudás) eltitkolása hatalmukat tartósan megerősítheti. A tudomány mindenkié, és a morál (de a közállapotok is) arányban állnak a vizsgált társadalom általános műveltségével. Az információ mindenen áthatoló hullámokkal terjed. (Sajnos a butaság is!) A félműveltség néha károsabb a teljes tudatlanságnál is. Gondoljunk az olcsó pálinkán tartott országok szellemi lezüllésére! Ezen a bajon nem segíthet valamiféle "Patyomkin" civilizáció! Amerikából ma ilyet importálunk. Annak is a legsilányabb szemetét. Az erőszak filozófiáját. A végtelen leegyszerűsítés vedd meg vagy vedd el, az önzés és birtoklás, a te lőj gyorsabban vandalizmusának ösztönfilozófiáját, ahol egy kis cukormentes festékes szódavíz az élet és a boldogság forrása. A közeg átlagos intelligenciája; ez az a valami, ami egy országot tartósan felemelhet, vagy a szellemi lezüllésbe taszíthat. A művelt ember civilizált is, de a civilizált nem jelent műveltet is egyben.

Az itt bemutatott emberpróbáló rejtvény és a megfejtés egy átfogó és logikus világképet igyekszik az Olvasó elé tárni, így további egyszerűsítése, vagy "népszerűbb", populárisabb leírása értelmének óhatatlan csorbulásához vezetett volna. Egy-egy kérdésre sokszor visszatérünk a szöveg magyarázó analízise során, így annak megértése az ismétléseknél is kialakulhat. A könyvet elsősorban fiatal olvasóimnak ajánlom, akik fogékonyabbak és lelkesebbek az új iránt, (ami nagyon is régi). Az ókori filozófia, metafizika szakértőinek minden bizonnyal bogarat tesz majd a fülébe, és nekik is melegen ajánlom ezt a kis írást, hiszen ez az ő dolguk (lett volna). A Földön száz és százmilliárdokat költenek a világ megértésének a kutatására, és itt kiderül figyelmetlenségünk, mert hiába üzengetnek nekünk újra és újra évezredeken át, ha vakságunk és dogmatizmusunk a tudásvágyunknál is erősebb. Térdig gázolhatunk a megoldásban; akkor sem vesszük észre!! A tudás oldaláról nézve édes mindegy, hogy az kitől is származik, isteni vagy emberi eredetű, földi vagy nem földi tanítás! Nem lehetünk olyan elfogultak és buták, hogy ideológiai vagy egyéb gátakat vessünk eme hatalmas ívű (talán valóban isteni, vagy égi eredetű) tanítás nagyszerűsége elé. Ezek a gondolatok átjutottak az évszázadokon, és más hasonlóak az évezredek távolából is varázslatos erőt árasztanak felénk, a varázslatnak a legjobb értelemben értett hatalmával. Az évszázados vagy évezredes gondolatok az ókori istenek örökéletű fiatalságának és egyszerre mégis határtalan bölcsességének csalhatatlan bizonyságai és ma is korszerűek, maradandó tudást, fenséget árasztanak magukból. A minden időn és téren át is maradandó gondolat ereje, a beszélő fény krónikája siet itt a segítségünkre!

Az eredeti prófétai szöveg Jacob Böhme lejegyzése. Ez az első réteg.

A második réteg Kisfaludy György értelmezése.

Kisfaludy György 1992 karácsonyán

 

»DE ELECTIONE GRATIAE«

KEGYELMI KIVÁLASZTÁS, VAGY ISTEN AKARATA AZ EMBER FELETT

»1. FEJEZET«

ISTEN EGYETLEN AKARATA.

BEVEZETÉS ISTEN LÉNYÉNEK KINYILATKOZTATÁSÁBA.

MI AZ EGYETLEN ISTEN?

Ebben a könyvben (mert ez egy másik könyv) ugyancsak a tér kialakulásáról és működési elvéről van szó, de más stílusban és a hangsúlyok máshová helyezésével, inkább elvi ügyekkel foglalkozva, és kissé előreszaladva a dolgok menetében. Ez egyfajta bevezetés a részecske mikrovilágába is. A hermetikus irodalomban az ember megalkotása (a legősibb ősünk megalkotása) is egy részecskét (a lélekrészecskét) takarja. Bármilyen meglepő ez, a lélek is korpuszkuláris! (Viszont amiből áll -mint az anyag is- az teljesen transzcendens) Mózes öt könyve a barionok, az egymást keltő félspínűek (?) mikrovilágába -születésébe és működésébe- (is) elvezet minket. Az egészen biztos, hogy nem a humanoid faj megszületését és történetét írja csak le a Szentkönyvek (egymáshoz is) sok mindenben hasonlító őstörténeti logikája. Valami egészen más is megbúvik itt! De most térjünk vissza Böhmére! Ennek a másik munkájának kivonata is sok izgalmasat rejt! A 3. fejezet legvégén eljut a részecske fizikai kinézéséig is! Logikailag az ember anyagból van, és ha jól meggondoljuk, a legősibb ősünk az az első lélekrészecske, ami az Univerzum immár megalkotott terében először megszületett. A folyamatos és máig is tartó állandó keletkezése sokkal logikusabb, mint a materializmus ama dogmája, hogy az anyag és az energia öröktől volt, hiszen ez az gyermeteg egyszerűsítés egy sor (igen komoly) filozófiai probléma megoldását egyszerűen elsinkófálja. Az a filozófia - amit most igyekszünk feltárni - nem ezt teszi. A szerző az előző könyv három fejezetében megalkotta a teret - energiát - és az energia energiában születő második változatát - a szintén térszerű fényt. Sajnos az utóbbit csak egyéb ismeretek birtokában lehetett azonosítani, de tanításai így is egyértelműek. Hol így, hol úgy nevezi, ami érthető, hiszen a hullámtermészetű és állandóan a keletkezés folyamatában lévő térről - energiáról beszél, ami minden(hol)ható. Kijelentései jól egybevágnak a különböző világvallásokban fellelhető megállapításokkal is. Ha ezeket a kozmogóniai (teológiai) leírásokat logikailag vizsgáljuk meg, ezek cseppet sem olyan távoliak egymástól, mint azt első ránézésre gondolnánk. Olyan az egész, mintha ugyanazt a rejtvényt más és más szövegkörnyezetbe ágyazták volna. Olyan, mintha valaki(k) időnként karbantartanák az emberiség tudását és területtől és társadalomtól függő szövegkörnyezetben újra és újra meg akarnák tanítani az embereket ugyanarra. Arra is gondoljunk, hogy a titokzatos tanítómester(ek) tudása is változik az évezredek során, vagy esetleg az elgondolásaikat más-más módszerekkel igyekszenek a tanítványok fejébe tölteni. Ennek során mindig újra meg kell ütközniük a régebben talán éppen általuk besújkolt történetek elsilányodott, értelmeiben változott, vagy már teljesen értelmét vesztett dogmatizmusával. (Hiszen a szövegek szent és sérthetetlen voltát éppen a régebbi tanítómesterek tömegpszichológiai trükkjei védik). Ne vitassuk egyetlen Szentírás tartalmát, vagy szövegének szentségét se. A valódi tudás önmagában is szent dolog. Most nem teológiai szempontok szerint vizsgáljuk meg az emberiség ősi mítoszait és könyveit, hanem logikai tartalmuk szempontjából. A végveszélybe sodródó emberiség a szakadék omladékain csúszik lefelé, és úgy tesz, mintha semmi baj sem lenne. Nagy baj van! Ez a tudás talán enyhít a bajokon. Úgy tartják, hogy a Biblia minden világkorszak fiainak mást és mást mond majd! Most éppen egy ilyen új világkorszakba léptünk bele... Azt biztosan állíthatjuk, hogy a kozmogóniát is hordozó ősi könyvek jelentős része egységes logikai jegyeket hordoz. Az érdekes az, hogy az egész Földön mindenhol megtalálhatóak egy egységes logikai trend jegyei a kozmológiai leírásokban, és ezt egységes grafikai szimbólumok is hordozzák. Ez a kutatás izgalmas lesz minden alapkutatónak és teológusnak is. Jacob Böhme a keresztény Bibliára hivatkozik a legtöbbet, de jól felismerhető munkáiban a kaballisztikus és a keleti hatás is. Persze az is meglehet, hogy ez tanítóinak hatása, akik láthatóan mindent tudtak a világ kialakulásáról és az atomfizikáról, sokkal többet, mint a mai tudomány. Böhme könyveiben (írt vagy kilencet) különböző szinten mondják el újra és újra ugyanazt a tézisrendszert, különböző szemszögekből világítva meg azt. Ne gondoljuk ezt túlzásnak. Itt több könyvből vett szemelvényekkel van dolgunk, de ha az önálló műveket vizsgáljuk, mindenben minden el van rejtve, legfeljebb más és más részre fektették a hangsúlyt. Olyan hihetetlen gondossággal csinálták, hogy ez egészen biztosan nem egy ember műve és Böhme valóban csak egy kiválasztott "alkalmas senki" volt, akit valakik kiválasztottak és láthatóan nem a szokásos földi tanítási technikákkal tömték a fejébe a tudást. Valódi próféta volt.

Ez a tudás annyival jár a korszak gondolkodása (és a mai tudásunk) előtt, hogy azt bizonyosan nem Böhme, az iskolázatlan vargamester találhatta ki, mert még a mai kor fizikusainál is sokkal korszerűbb kozmológiát ír le ezekben. Több mint gyanús!! Nem csoda hát, hogy egy kukkot sem értettek meg belőle a kortársai. Saját kijelentései szerint még ő maga se! Azok akik a manipulációkat ciklikusan végzik, mindig vigyáznak arra, hogy a kiválasztottjukat lehetőleg ne sodorják végveszélybe, ezért a kor és a hely szokásaihoz és dogmarendszeréhez korrigálják a lényegileg azonos (vagy nagyon hasonló tanaikat). Ezt évezredek óta ciklikusan ismétlik. Céljuk emberbarátinak látszik; gyanús, hogy egy a mienknél sokkal fejlettebb (földönkívüli?) civilizációnak, vagy magának az Istennek átgondolt tevékenységéről van szó. Alapvető téziseik univerzalisták, de figyeljünk arra is, hogy a szeresd felebarátodat mint tenmagadat bibliai parancsolat logikailag ugyanezt takarja. Böhme ezt így is fejti ki. Azt már tudhatjuk, hogy Mózes nem (vagy nemcsak) történeti személyiség volt. A Mózes könyveiben leírt történetek egy második (rejtvényes, alsó) történetet is hordoznak. Ez az oka az időnként hihetetlen bibliai életkoroknak és történéseknek? Ezért mondják a Szentírásról, hogy minden kor embere mást ért meg belőle? Úgy gondolom, hogy ideje megértenünk ezeket a páratlan tudománytörténeti rejtvényeket. Megértésükkel olyan nagyot léphetünk előre, ami a legmerészebb fantáziálást is felülmúlja majd! Már az eddig levezetett információk is csodálatos előrehaladást jelentenek. Alappal szolgálhatnak egy új asztronómia, biológia, fizika és kémiaszemlélet kialakításához. Ezen az úton űrtechnikánk elhagyhatja a Naprendszer bűvös határait is. De térjünk vissza a feladathoz! Ahol az ember teremtéséről, máshol a föld, teremtmény, teremtményi élet, Jeruzsálem megteremtéséről olvashatunk majd, az a részecske (félspínű barionsorozat, lélek?) kialakulását és belső működését (is) takarhatja. A szövegek rengeteg, (logikailag azért felismerhető két (vagy több) értelmű csapdát rejtenek a rejtvények. Azok félrevezetésére találták ki őket, akik a prófétává kijelöltekre "új" tanaik miatt rátámadhatnának. Ezért a kódrendszer. A butaság lovagjai ma is közöttünk élnek. NE ugorjunk be nekik, a elrejtett tudást kell megértenünk, nem a világi történeteket!! ***

»1.« Isten Mózesnél kinyilatkoztatott hangon szól Izrael népéhez (e hangban rejtettségéből valódi, teremtményi módon megnyilatkozó, zengő hangba lépett és hallatta magát, hogy a teremtmény felfoghassa): Én vagyok az Úr, a te Istened, az egyetlen Isten, más isteneket ne tisztelj mellettem. (Kiv 20,2,3; Törv 6,4.) Mózes mondja: Az Úr a mi istenünk haragos, hév isten, és emésztő tűz. Másutt: Az Úr könyörületes Isten. Továbbá: Szelleme a szeretet tüze (Törv 4,24-31).

A részecske kialakulásához egy tér (egy Isten) kell. Ennek szerkezeti kritériumairól már sokat írtunk. A részecskét (és a lelket is) csak ilyen tér segítheti a kialakuláshoz és fennmaradáshoz. A burjánzó térszimmetria-robbanást csak az tudja kialakítani és fenntartani amitől szuperszimmetriája létrejött. Ez a tér bizonyos (renitens) forráselemeket a részecskén belül és annak határán sajátidejében megsemmisít, másokat tachionizál, a hipertérbe küld. Ez a részecske külső harmada körül lévő tisztítótűz. A purgatórium. Más forráselemek (ilyen Mózes is) a részecske belső centrumából megnyilvánuló forrástérrendszer kialakuló felszínén (Istennel) haladnak, (téridővel való szinkronizmus), így tovább "élnek". Ezekhez könyörületes az Isten (a téridő). A Hang, vagyis a gravitációs hullámok teremtményi megnyilatkozása a részecske majdani létéről alkotott előkép, logikai hozzávezetés. ***

»2.« Az idézett mondások ellentétesnek látszanak, mert Isten haragos Istennek és emésztő tűznek nevezi magát, de a szeretet tüzének is, amely csak az egyedüli Jó lehet, különben Isten nem lenne Isten, vagyis az egyetlen Jó.

Ez az előző gondolatmenethez tartozik (és takaró is a teológusok ellen). Az első tér-energia tachionokból áll és keletkezik folyamatosan, így Tűz természetű elemekből kiáradó Vízszelem. Ez a sajátidő egyéb effektusait is takarja. A tachionkvintett (+1 centrális forrás!) terében, amit Böhme Szentlélekként, vagy Szent Szellemként, vagy Vízszellemként is meghatároz, már nem keletkezhet hatforrású időrobbanás, (szimmetriarobbanás) ami majd ebben a különleges csak tér nélkül kialakuló rendszerben keletkezik, az hasonló lesz, de más. Az öt forrású de hat forráshelyű tér kúptoroidjaiból nem mindegyik a mi dimenzióidőnk, hanem a hatból csak egy. A Mi Atyánk. A téresszenciák mintegy "multiplexelve" követik egymást. Mint a nápolyiban a rétegek. Ezeket mégis együtt "éljük meg". De csak az egyik négydimenziós csiga a hat közül az, ami a mi birodalmunk, és ebből is csak (ál)három dimenziót érzékelünk érzékszerveinkkel és az ezek megsegítésére, kibővítésére kifejlesztett műszereinkkel is. Ennek egyszerűen az az oka, hogy érzékelésünk korlátai műszereink kialakításában is erősen korlátoznak minket. Gondoljunk csak arra, hogy a radioaktivitást kezdetben veszélytelen és jópofa dolognak tartották azok, akiknek tapasztalatai elégtelenek voltak a valódi veszély felismerésére. Ez még a Curie házaspárra is gaz volt, akiknek a felfedezést köszönhetjük. A csernobili reaktor katasztrófájánál a tűzoltóparancsnok slaggal oltatta a tüzet, és tényleges hülyeségét az is mutatta, hogy az unokáit is elvitte háztűznézőbe. A többi testi érzékszerveink egyszerűen le vannak tiltva (gátolva). Így azután az erre vakoknak hiába is mesélsz az idő színeiről. Vagy agyonvernek a másságodért, vagy csak egyszerűen habókosnak tartanak. Itt még nem is beszéltünk a hipertéri esszenciákról, de majd a szöveggel együtt visszatérünk rá. ***

»3.« Istenről nem mondható, hogy ez vagy az, gonosz vagy jó, hogy megkülönböztetés van Benne, mert önmagában természettelen, vágytalan és teremtménytelen. Nem hajlik semmire, mert nincs Benne semmi, sem gonosz, sem jó, amihez hajolhatna: alap nélküli mélység önmagában, természetre és teremtményre irányuló akarat nélküli örök semmi; szenvedélytelen, semmi sincs benne, ami közeledhetne Hozzá vagy amihez közeledhetne. Egyetlen lény, és előtte vagy mögötte semmi sincs amihez vagy amiben magának akaratot teremthetne vagy megragadhatna; nincs szülője: Ő Semmi és Minden és Egyetlen Akarat, amelyben a világ és az egész teremtés nyugszik. Benne minden kezdet nélküli, súly, mérték és cél szerinti örök-azonosságban van; sem fény, sem sötétség, sem szeretet, sem harag, hanem Örök Egy; ezért mondja Mózes: az Úr egyetlen Isten (Törv 6,4).

Vagyis Isten alatt valamiféle fizikailag is létező (de mégis traszcendens) rendszert ért, aminek nincsen vágya, vagy akarata. A forrást. Mindennek az alapja és tartálya, gyökere, kiindulása, működtetője és fenntartója. Böhme itt sok eddigi tézisét megtagadni látszik. Ez egy nagyon fontos pont, mert itt alapvető elgondolásokat fejt ki az időrendszer filozófiájáról. Ez a valami nem intézkedik, vagy haragszik, de a leglényegesebb Jó, hiszen e nélkül a valami nélkül minden újra semmivé válna. Úgy is érthetjük, hogy ez nem tér és nem hipertér, de mi ebben értelmezünk teret, pedig mindez csak az Idő nyakatekert játszadozása, amiben a tömegtelen forrás valamivé játssza magát, majd a valamivé vált semmi ebben még bonyolultabb játékokat kezd játszani és tükröt állít időből a semmi elé, hogy megnézhesse magát és teremtményi alkotását benne, vagyis magában. Csak a térré (energiává) és anyaggá magasztosult időről szól a mese, vagyis az Univerzum a valamiként érzékelhető semmi, Isten álma és varázslata. Csakis az idő bonyolultan szerveződő hullámaiból áll és ebben is (ettől is) marad működésben. Többször írtam le azt, hogy; semmi, de ezalatt csak azt értem, hogy ez a valami transzcendens, megfoghatatlan, mint a fény is. ***

»4.« Ez az alaptalan, megfoghatatlan, természettelen és teremtménytelen akarat, amely csak Egy, és sem előtte, sem mögötte semmi sincs; amely önmagában csupán Egy s olyan, mint a Semmi és mégis minden: egyetlen Isten ő és annak neveztetik; olyan, aki önmagában megragadja és találja magát és Istent Istenből szüli.

Böhme ebben a könyvben is leírta (leírták) az első Káoszban létesült szimmetriát; a téridőt. Ezt majd a többiben is megtaláljuk. A könyvek más-más orientáltságúak, mintha minden lehetséges szinten és formában leíratták volna a szerzővel a kozmológiát. Lesz majd olyan változat is, ahol a szöveg már alig vallásos töltetű, ezért sokkal maibb. (Azért ennek szöveganyagnak a bölcseleti értéke sem elhanyagolható!) Ez a pont a "semmiből" keletkező tér logikai alapelvét írja le újra. Repetitio est mater studiorum. Mindenkinek a saját vérmérséklete szerint. ***

»5.« Ugyanis az első, kezdettelen, egyetlen Akarat, amely sem gonosz, sem jó, szüli magában az egyetlen örök Jót, azaz a megragadható akaratot, az alaptalan akarat Fiát, aki a kezdettelen akarattal mégis örök-azonos; és e második akarat az elsőnek örök érzékenysége és találhatósága, mert a semmi önmagában valamit talál, alaptalan akarat megtaláltján túlárad és önmaga örök szemléletébe lép.

Az tér emanációjának (az expandnak) folytonos és örökös keletkezéséről ír. A forrásrendszert elhagyja a kiterjedése, és "édes" vízszellemet, az örök Jót generálja az idők végezetéig. Azt mondja Böhme, hogy a későbbi térrendszer és a kiindulási princípium nem más, csak annak egy új szerveződése, vagy új szintje, de megtartja annak valamennyi jellemzőjét is. ***

»6.« Az alaptalan akarat így tehát (1) az Örök Atya; és (2) az alap nélküli mélység megtalált, megragadott, megszült akarata az ő szülötte, avagy Elsőszülött Fia, az alap nélküli mélység Ens-e, amelyben az alap nélküli mélység alapba foglalja magát. (3) Az alaptalan akaratnak a megragadott Fiúval vagy Ens-szel történő kilépése pedig Szellem, mert a megragadott Enst mint az Atya és a Fiú életét magából az akarat tevékenységébe és életébe viszi: és (4) ami kiáradt, az a Kéj, az örök Semmi megtalálja, melyben az Atya, a Fiú és a Szellem meglátja és megtalálja magát; s ezt Isten bölcsességének vagy szemléletének nevezik.

A keleti filozófiák teremtőjét úgyszintén az alaptalan mélység jelzővel illették. Ez az az OKforrás, amely mindig is volt, nemúgy mint a belőle benne) létrejött számtalan virtuális másolata. Ez a téridő forrására is igaz, amelynek minden fordulat után megszűnnek a forrásai, és ezeknek csak az időbeli másolatai élnek tovább. Az alaptalan végtelent jelenthet; végtelen valami, vagy valami aminek nincs kezdete (vagy nem tudjuk, hogy van-e?). Az elsőszülött kifejezés azt sugallja, hogy ez a valami többször is elágazhat. Ezt már az előző könyvben tisztáztuk. Maga az Atya nem idő és nem tér, de a Fiú kiáradó kéj, emanáció, Ens. Azonosítsuk az idővel. Az Atya a forrás, (ennek nincs kiterjedése, pontszerű, így ez sem tér, sem idő. Ez szüli az időt, a saját múltját, ez az emanáció (nálunk expand). Kiterjedés, kiáradás, kiömlő kéj. Ez állandóan dől az Atyából kifelé, a két fél-végtelent elválasztó jelenpontból. Böhme időként így is értelmezi! Ha valami tartósan létezik az idő dimenziójában annak emanálnia (expandálnia) kell. A forrásrendszer jelenelemei a saját eseményhorizontjukon stabilizálódnak. Mivel tachionok; a saját jövőjükben rohannak, a saját régebbi jelenfelszínükön (Sul, olaj) "csúszva" a saját jövőjükbe renatálódnak (Sal és Mercurius), ami történetesen ott van az általuk régebben generált térben, ahol a jövőjük lesz. (mert ciklikus pályán születnek, egy parányi gömb felszínén. Egy furcsa, Víz-típusú forrás is keletkezik itt még (mint a többiek tükröződése) és ez mintegy pislog. Van - nincs - van - nincs. Hol volt, hol nem volt. Ez az oktaéder átlóinak metszéspontjában és a Dávid-csillag középpontjában található. Ilyen az univerzum TÉRI részének dimenzióforrása.

»7.« E hármas lény születésében, bölcsességének maga-szemlélésében öröktől lett, nincs más alapja és helye, csak önmaga; egyetlen élet, és egyetlen sóvárgás nélküli akarat, nem sűrű, nem ritka, nem is magas, nem is mély; nem tér, nem idő és nem hely, nincs benne sem sűrűség, sem ritkaság, sem magasság, sem mélység, sem tér, sem idő, hanem mindennel mindenben van és a mindenség számára mégis megfoghatatlan semmi.

Ez a pont nélkülözi a szokásos hangot, és ellentmondani látszik azzal, amit leírtam. A hármas lény Isten. Logikailag időtlen és tértelen. Mint az előbb leírtam egyszerre van a múltban, a jelenben és a jövőben is. A sajátjában. Egyúttal önmaga helye is, hiszen Ő a hely. A jelenekben nincsen semmi, mert 0 dimenziósak, nincs mélységük, vagy magasságuk, hiszen nincs kiterjedésük sem, a jelenpont/ok az időnek kifejezhetetlenül rövid részei, így talán időnek sem nevezhetjük őket igazán. Abszolút pont. A magyarban is él még a neve: IDŐPONT. (ném; Zeitpunkt, ang; timepoint). A mindenben jelen levő és nélkülözhetetlen, transzcendens (de nem fiktív) finomlétező. ***

»8.« Ahogy a Nap fénye az egész világban, mindenben és mindennel működik, de a mindenség a Naptól mégsem vehet el semmit, hanem el kell tűrnie, s csak a Nap erejével tevékenykedhet: ehhez hasonlóan kell Istent a természeten és a teremtményeken kívül önmagában, alapon, időn és helyen kívül, az önmagát megragadó Káoszban szemlélni, ahol az örök semmi maga-szemléléséért, érzékenységéért és találhatóságáért egy szemben avagy örök látásban megragadja magát, mert nem mondható Istenről, hogy két akarata van, egy a gonoszra és egy másik a jóra.

Isten a Káoszból születik, és minden más nélkül is fennmarad, vagyis létezéséhez nem szükséges semmi abból, amit mi valaminek tartunk. Böhme és sok más ókori és középkori szerző a fényhez hasonlítja, de jelzik azt is, hogy ez a fény rejtett fény, vagyis nem látható, de mindent áthat és mindenben, mindennel működik, vagyis mindenhol ható (mindenhova folyamatosan eljutó) valami, ami nélkül nem lenne meg az Univerzum elengedhetetlen létalapja. Ez logikusnak látszik, hiszen a Descartes féle geometriai tér nem alkotóképes, és a ezért a térnek hullámtermészetű energiának kell lennie. A földön-kívüliek üzeneteikben azt mondják, hogy Isten, ha egy rövid pillanatra is abbahagyná a világ teremtését, akkor az Univerzum semmivé válna, elpusztulna. Ha az üzenet nem valódi földön-kívüliektől származik, akkor is jó, illik a logikai világképbe, amit építgetünk. A Kabbaláhban azt olvashatjuk; hogy az Isten balos dolgokat csinál a jobb kezével. Gondolkozzuk el ezen!! Az Univerzumunk többségében balos részecskékből áll, és többnyire balos csavarodású dezoxiribonukleinsav molekulák működtetik benne az életet. A téridőnk pedig jobbos örvénytér! Választ kellene adni arra a nagyon rejtélyes kérdésre; honnan tudtak őseink (13 század, 17.század!) az Univerzum jobbos teréről és az atomi részecskék balosságáról?! Persze a kérdés csak amolyan költői kérdés, hiszen itt sokkal mélyebb és általánosabb tudást is találhatunk a Világegyetemről, olyan részletekről, amit ma még nem is feltételez a tudományunk. Ne vessük el, mielőtt megértenénk! A szem alatt talán a félfordulattal elcsúszott eseményhorizont által bezárt furcsa szem formájú alakzatot érti. ***

»9.« Mert a természettelen, teremtménytelen istenségben csak egyetlen akarat van, aki az Egyetlen Isten, aki önmagában csupán önmagát akarja megtalálni és megragadni, de önmagából kilép, és e kilépéssel bevezeti magát egy szemléletbe, amelyben az istenség hármassága bölcsességének tükrével, azaz látásának szemével értendő: benne minden erő, szín, csoda és lény örök (egyetlen) bölcsességben, súly és mérték szerinti azonosságban, tulajdonságok nélkül, a lények lényének egyetlen alapjaként van: önmagában talált kéj vagy sóvárgás valamire, a tulajdonságok találásának vagy kinyilatkoztatásának vágya, az első alapban még teljesen tulajdonság nélküli isteni kéj vagy bölcsesség önmagában; mert ha tulajdonságok vannak, akkor a tulajdonságokat szükségképpen adja vagy okozza valami: de az isteni erőknek és az isteni kéjnek vagy bölcsességnek nincs más oka, csupán az az egyetlen akarat, az egyetlen Isten, aki önmaga hármasságába, vagyis önmaga megfoghatóságába belép (a megfoghatóság a centrum, azaz az örök megragadott Egy), s ez pedig Isten akaratának szíve vagy székhelye, amiben a határtalan mélység magát egy Alapban, Isten egyetlen helyén birtokolja (de oszthatóság vagy elválaszthatóság nélkül, mérhetetlenül, forma vagy azonosság nélkül), mert nincs körülötte semmi, amivel azonosulhatna.

A tautologikus ismétlés újra elmondja a tér születésének logikáját és azt, hogy a forrásnak nincsenek érzelmei a szó emberi értelmében, (de mivel a tér mindennek az alapja és fenntartója) mégis Jó. A szimmetriarobbanást a bölcsesség tükre-ként is emlegeti. Ez a tükröződés más -innen az óvatosság a hasonlatokban- nem azonos a geometriában vagy a fénytanban szokásos tükröződéssel. A tükör is mást jelent. Erről majd beszélünk még. Az Isten úgy Egy; hogy hat! A hat forrás egymást hozza létre az idő dimenziójában. Egy jelenforrás múlt felé terjedő sorozatos és folyamatos tükröződése, vagy inkább újrakeletkezése. A képe létezik, abból létezik. - ezt írta rá egy nekem rajzolt rajzára. Ez a pontos. Ami a rendszert elhagyja, ami kiterjed és spirálgömb alakban szétrohan, azt neveztük téridőnek, de tulajdonképpen nem új minőség, hiszen az sem más, csak a múlttér speciális reprezentánsa, vagyis színtiszta idő! Semmivel sem azonosulhat maga körül, hiszen speciális szögrendszere (tükröződési rendszere) a térnélküli keletkezés állapotában jöhetett csak létre, és ott ahol már "uralkodik" a félspínű tér, ott ilyen már nem is születhet. Ezért egyedi! Ez egy időbeli tükör. (De ha jól meggondolod, akkor a tükörben sem a jelenbeli magadat látod, hanem egy előbbi tenmagadat, hiszen a fénynek is időre van szüksége a haladáshoz, ameddig rólad a tükörig, majd onnan visszaverődve a szemedig ér).

»10.« Az alap nélküli mélységnek e szíve vagy centruma az örök kedély, azaz akarat, és még nincs semmije, amit akarhatna, csak a centrumban magát megragadó egyetlen akaratot. A centrumra irányuló első akaratnak szintén nincs semmije, amit akarhatna, csak maga-találásának ez az egyetlen helye: az első akarat így szívének vagy ön-találása helyének Atyja és a megtaláltnak, mint egyszülött akaratának vagy Fiának birtokosa.

Újra azt olvashatjuk, hogy ez a valami nem ember vagy lényszerű dolog, nem más mint a "hely", a tér szülője. A Fiú ugyanúgy hattá válik mint a források, de ez is csak a múlt felé való örökös megismétlődés és születés. Mivel a hat tükröződő "Atya"-forrás múltjai (ez leheli ki őket, ettől vannak) így az Atya/ák birtokosai a Fiú/k-nak. Így ez is EGYkén HAT (drb). Az egészben az a félelmetes, hogy ez a 6*4 dimenziós táguló téridő -ha szorosabban meggondoljuk- egyetlen dimenzió hatszoros tükröződése, vagyis az alaptér EGY dimenziós idő, csak 6*4 dimenziós téridőnek "mutatja magát"! Az óránkon mindenestre 24 (2x12) óra van. Ha ez a felismerés csalódást keltene a hívőkben, nyugodjanak meg, ez csak az alap, a kiindulás. Ebből lesz a valódi mindentudás hatalmas halmaza, az Univerzum szellemi hatalma -a Szentháromság teljessége- ami ugyan nem nagyszakállú öregember, de az is, mert minden. (Ezért tiltották meg a Bibliában az Isten égre, földre, vízre, levegőbe való ábrázolását, mert az ember téved. Az érzelmei és indulatai szerint ábrázol, és nem az értelme vezeti. (Lásd: sixtusi kápolna freskói és sok egyéb festmény, ahol megkísérelték az Atya ábrázolását). A tiltás ellenére maga a pápa rendelte így. A legérdekesebb az a dologban, hogy a valódi téridő topográfiai ábrázolásokat is megtalálhatjuk a templomokban. Minden nagy világvallás és szinte minden nép népművészete őrzi ezeket (is).

»11.« Az alap nélküli akarat aki az Atya és minden lény kezdete, megragadhatóságához helyet szül önmagában vagy birtokolja ezt a helyet: és e hely minden lény alapja és kezdete s ugyanakkor birtokosa az alaptalan akaratnak, az alapozó kezdet Atyjának.

Vagyis az Atya tértelen (és talán időtelen is) hiszen semmiféle kiterjedése sincsen, de úgy is érthetjük, ahogy máshol olvastuk, hogy alaptalan mélység, vagyis végtelen idődimenzió. A Teremtő. Ez nem a szentlélek, hanem az az előtti állapot a teremtés során, amely továbbra is fennmarad. Amint előlegben írtam, ez szüli a helyet (Mindenható), vagyis a teret, ami nemcsak a létezés tere (a megnyilvánult finomlétező), hanem működtetője is (birtokosa is) mindennek ami benne található, vagyis az Univerzum fenntartója és működtetője. Egy fotinó a legfontosabb az egész mindenségben? Igen. Helytelenek lennénk nélküle. ***

»12.« Az Atya és Fia (mint önnön maga helye) így egyetlen Isten, egyetlen akarat; az alap megragadott helyének egyetlen akarata önmaga foglalatából kilép, s e kilépéssel szellemmé lesz: és az alap nélküli mélység egyetlen akarata az első, örök, kezdettelen foglalattal háromszoros hatássá válik szét és mégis csak egyetlen akarat marad. Az első akarat, az Atya megalkotja magában a Fiút, azaz az istenség helyét; és az istenség helye, az Atya Fia a bölcsesség erejeként hat a találásban; minden erő alapállása a Fiúban van, de az erők itt mégis csupán egyetlen erőként vannak, mint az Istenség érzékenysége és találhatósága önmagában, egyetlen akaratban és lényben, különbözőség nélkül.

A tér önnön maga helye is, és az erő -vagyis az energia- alapja, és mint energia egységként fogható fel, és miközben a foglalatból, vagyis a központját alkotó oktaéder elrendezésű centrumból, fénysebességgel, vagyis az emanáció sebességével kilép, szüli a teret. A tér hat félspínű "Fiúból" áll, amelyek mivel egymásba ágyazott múltrendszerek, együtt adnak egy "lényt", ami egymásba csavarodott -különbözőség nélküli elemekből- idő vagy téridő spirálokból, örvényterekből áll. ***

»13.« Ezeket a megtalált, szült és létrehozott erő

Írja meg véleményét


Az Ön neve:


Az Ön véleménye: Megjegyzés: A HTML-kód használata nem engedélyezett!

Értékelés: Rossz           Kitűnő

Másolja be a lenti kódot: